És te kékem és te szürkém
Minden télen lejárunk a folyóhoz
foszló íriszedről
felröppen két örvösgalamb
tollként száll rád az alvás
átkelsz: ez a saját munkád
Mint egy kavics a folyóból
gurul az álmod
át a téli éjszaka fundamentumán
Itt alszol az arcod
selymes bőrén anyaggá
válnak az álmok elfeledve
állok a tizennyolcadik századbeli
perzsa cserépkályha előtt
a vitrinből gyógynövény
fűszeres illata a Hindukus hegyén
gyöngyként peregnek le aggodalmaim
a te bizonyosságod rézmetszetéről
HELIKON. Irodalmi Folyóirat, XVII. Évfolyam 2007.5
Karácsonyi Noémi fordítasai
Übersetzung: Noémi Karácsonyi